Koncertbeszámoló

Sziasztok,

Elég hosszú idő telt azóta, hogy a Maestro-t élőben láttam és hiányolom, hogy Hungary mindig kimarad a koncerthelyszínek közül. Pár hónappal ezelőtt, teljesen véletlen módon találtam rá a hírre, mely szerint Tommy Grazban, Ausztriában játszik, ami ugye nincsen nagyon messze, így nem is nagyon haboztam, hanem rögtön megvettem a koncertjegyet. És milyen jól tettem, mert az élő zene varázsa még mindig a legnagyobb és teljesen mindegy, hogy milyen korban élünk, mindig lesznek olyan zenészek, akik felrobbantják a színpadot.

Gondolom, azt nem kell részletezni, hogy Tommy ismét hozta a szokásos, kimagasló színvonalat és be kell vallani, hogy a Maestro az évek múlásával egyre jobb és jobb lesz. A közel háromórás műsort Richard Smith kezdte, akit eddig csak a Youtube-ról ismertem, de élőben ő is fényévekkel jobb, a zenei stílusokban nagyon otthon van és nem mellesleg egy nagyon impulzív figura. Egy kb. 40 perces felvonással indította az estét, amiben a fingerstyle sava-borsa hangzott el egy nagyon finom nylon-húros gitáron. Erre nem lehetett mást mondani, csak azt, hogy RESPECT.

Ezt követően, egy 10-15 perces szünet volt, amit én kihagytam volna, mert annyira adta magát, hogy Tommyt a színpadra hívjuk, de mindegy is, mert a várakozást követően felrobbant a ház. Ha Richard Smith zseniális gitáros, akkor nem is tudom, milyen jelzőkkel illessem a soron következő előadóművészt, mert hogy Tommy, mint számtalanszor kiderült, egy olyan ember, aki ösztönösen érzi, hogyan indítsa a műsort. A koncertje egy finom Mombasa és Endless Road-dal indult, melyet követett jó pár dal az új ‘Accomplice I’ c. albumról. A gitár hangszíne, tónusa, dinamikája szintén tökéletes, csakúgy, mint az előadás maga.

A koncert általam legjobbnak ítélt dala, ami mellesleg teljesen új, a ‘Fuel‘ címet viseli és íme, már meg is hallgatható a grazi verzióban, úgy, ahogy ott, élőben elhangzott:

 

Ezt követően, egy újabb vendég: Frano, a 13 éves gitáros lépett a színpadra, akivel Tommy eljátszotta a ‘The bug’ és ‘Mr. Guitar’ c. dalokat, ahol szintén nem volt kérdés, hogy a Maestro tényleg szívén viseli kis barátja karrierjét és ahol tud, segít neki, hogy bátran járja a saját útját. A kis Frano, aki kezd érni, mint alma fán, nem okozott csalódást és példaképét is lenyűgözte játékával. Íme:

 

Mindezek után, Tommy eljátszotta a legnépszerűbb dalokat, amiket csak lehet, nevezetesen: Guitar Boogie, Steve’s blues, Beatles medley, Classical gas. És a végjátékban visszajött Richard Smith és újra robbant a ház, melyben a közönség a lehető legnagyobb vastapssal viszonozta ezt a rendkívüli hangulatot, ami teljes mértékben akusztikus orgazmust okozott. 🙂 Azt kell, hogy mondjam, hogy a közel háromórás koncert után még kellett egy pár óra, mire az ember szépen belassult. 🙂

Végezetül, ki kell emelni a szervezést, mert nagyon remek hangulatban telt a várakozás is, és volt olyan szerencsém, hogy a backstage-ban újra találkozhattam Tommyval (thank you folks) és egy pár perc erejéig csak nekem zenélt. Ennél többet, azt hiszem, nem is kaphattam volna. Tommy nemcsak remek zenész, előadó, de egy nagyon szerény, jóindulatú ember. 🙂

Rock on Tommy

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s